és most már tudom, értem, hogy a MI pályánkon - mindegy : akár a színpadon játszunk, akár írunk - nem a hírnév, nem a ragyogás a fő, nem az amiről én ábrándozom, hanem az, hogy tudjunk tűrni. Tudd viselni a keresztedet, és higgy! Én hiszek, és már nem fáj úgy, és ha hivatásomra gondolok, már nem félek az élettől.

.

.

.

befejeztem az elsőt. az első igazit és azthiszem nyugodtabb vagyok most, hogy elkészült. nem is tartott olyan sokáig...:S

.

S e gőgös vázra mint nyiladozó virágra

nézett alá az ég szeme;

a bűz ereje az egész rétet bejárta,

azt hitted, elájulsz bele.

.

A mocskos has körül legyek dongtak, s belőle,

folyadékként és vastagon,

fekete légiók, pondrók jöttek, s nyüzsögve

másztak az élő rongyokon.

.

S mindez áradt, apadt, mint a hullám, s repesve

s gyöngyözve néha felszökellt:

a test bizonytalan dagadva-lélegezve

sokszorozott életre kelt.

...

De mondd meg, édes, a féregnek, hogy e börtön

vad csókjaival megehet,

én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzöm

elrothadt szerelmeimet!