Akár egy halom hasitott fa, hever egymáson a világ, szoritja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s igy mindegyik determinált. Igy él a gazdag is, szegény is, igy szenvedünk te is meg én is s még jó, ha az ember haragja nem az embert magát harapja, hanem valaki mást, dudás a fuvolást,

én téged és engemet te,
- mert mi lenne, mi történhetne, ha mindig magunkba marna az értelem iszonyu karma?
(József Attila)

"Mindig néztem az acélbetkósokat. De az túl fiús. Kellene keresnem valami nőiesebbet..."
/eszter/