2010. jún. 10.

Június 6-án meg volt a KIMI-s vizsga, ami lezárja az egész évet. Mindenki bemutatta azt a darabját, amin egész évben dolgozott. Egy kiváló nap volt, de a vége felé egyre rosszabb érzésem lett, és tudatosult bennem, hogy ez volt az utolsó. Jövőre mindenki elmegy, és utoljára álltunk színpadon így, együtt. Legalábbis azt hittem. A tegnapi színjátszó próbán egy csomó jó hírt kaptunk, amellett, hogy megbeszéltük, hogy jövőre is ugyanebben a formációban, Pesten folytatjuk a színjátszást a KIMI keretein belül. Az egyik jó hír, hogy a vizsga után Kaposi József, a KIMI igazgatója, odament a csoportvezetőnkhöz, és megkérdezte, hogy lenne-e kedvünk fellépni szeptemberben Budapesten, ahová elhívna pár kortárs írót, költőt, színházi embert.A válaszunk igen volt.
A másik jó hír pedig, hogy felkeresett minket a Marcibányi Téri Művelődési Központ egyik szervezője, aki hallott rólunk, és meghívást kaptunk tőle október 25-re, hogy lépjünk fel, természetesen a felkérést elfogadtuk, úgyhogy nem a vasárnapi volt az utolsó fellépésünk, sőt még Kapolcson is megmutatjuk magunkat, szóval még egyáltalán nincs vége.:)
A jó híreket este megünnepeltük a Csillag presszóban aminek a hivatalos megnyitója 19-én lesz!!

2010. máj. 24.

2010. máj. 23.

A terv

  • Balatonkenese (ezzel kezdjük a nyarat megint)
  • INNA koncert- Szentiváni fesztivál, sátrazás nálam és bográcsozás;)
  • pannonlhalmi borkostolás
  • SZÁMHÁBORÚÚÚ (mindenki mindenki több száz ember:D)
  • veszprémi utca zene f/szesztivál (PAROV STELAR)
  • Bologna????
  • Színjátszós tábor
  • biciklitúra
  • vacsoracsata

(ha hiányzik valami csak szóljatok(; )

inna

2010. máj. 13.

Van Gogh leveleiből

"Mármost lehet valaki egy pillanatra kissé szétszórt, kissé ábrándozó. Némelyek túl szétszórtakká, túl álmodozókká válnak, ez történik talán velem is. De ez az én hibám és elvégre, ki tudja, biztosan volt annak ilyen vagy olyan oka, hogy gondokba és gondolatokba merült, vagy nyugtalan voltam. De aztán az ember ismét csak magához tér. Az álmodozó nemegyszer belezuhan a kútba, azután csak kimászik onnan - így mondják.
De az elmélyült embernek az adott pillanatban, mintegy kárpótlásként a lélekjelenléte is megvan. És ilyen vagy olyan okból nemegyszer megvan a létjogosultsága, amit nem mindig vesz észre az első pillanatban, vagy amit éppen az elmélyültség miatt gyakran akaratlanul elfelejt. Az, akit a viharos tenger, mint egy labdát vetett ide-oda, eléri végre rendeltetését. Az, aki hasznavehetetlennek tűnt, képtelennek arra, hogy bármilyen helyet betöltsön, bármiféle hivatást, végül mégis talál egyet. És akkor kiderül, hogy igenis tevékeny, tettetős. egészen más, mint kezdetben tűnt."