Csillog a világ szörnyű arany-szennye.
Röhögő senkik, balkörmű gazok
Szállnak mennybe.
1. Ha igazi művész vagy, az egész lényedet add a művészetedbe. Ha valami kimarad, nem vagy igazi művész.
2. Giccset nem csinálsz. És nem csinálsz apró-cseprő kedves kis dolgokat, olyan giccset, amivel embereket akarsz elkápráztatni.
3. Folyvást alkotnod kell. És cselekedni, ha hiszel valamiben. Ha fecsegsz arról, amit teszel, az ugyanaz, mint olyan képpel nagyzolni, amit egyelőre csak meg AKARSZ csinálni. Ez megbocsáthatatlan.
4. Ha valamit mélyen átérzel, nem szégyelled kimutatni az érzésedet.
5. Tudomásul veszed, hogy magyar vagy. Nem játszod meg magad, hogy szívesen lennél francia vagy olasz, vagy bármi más.
6. De nem alkuszol meg a családi környezeteddel. Kivágod magadból a régi énedet, amennyiben az alkotó énedet gátolja. És elvetsz minden osztályt, ahonnan származol, mert az osztály primitívséget és korlátoltságot ad.
/a lepkegyűjtő/
le tudnám rajzolni. le tudom rajzolni az arcát meg az arckifejezését,
de a szavak annyira megkoptak, olyan sok mindent fejeztek ki már
velük emberekről és dolgokról. ha leírom: ”mosolygott”, mit jelent ez?
nem többet, mint egy gyerekes plakátrajz, ahogy fültől-fülig mosolyt
mutatja egy tökfejen. De ha lerajzolnám azt a mosolyt…
Tóth Árpád: Álarcosan