A plátói szerelmek legtöbbször romantikusak, soha el nem feledhetők, mint például a Fehér éjszakákban. De hol van ebben a dekadens, bűntől, mocsoktól szennyezett korban őszinte érzelem? Messze vagyunk már a dicsőített nőhöz fűződő örök, tiszta szerelemtől. Messze attól a kortól, amikor a gondolat is elég volt, hogy szeressük. A bűn fészkei, a pénz feljogosít arra, hogy el is érjük azt, akit akarunk. S akkor a szent nem lesz többé szent, csak egy kis szajha, aki legféltettebb kincsét, az erényét is feláldozná, hogy szabaduljon ettől az erkölcsi, érzelem nélküli fertőtől.

(...A könyv két hónapos, tragédiába torkolló, torz együttlét története.
A kétszemélyes művet áthatja a két világ vergődése: Miranda Grey-t,
a művésznövendéket, a szépség, a tisztaság egyre ritkább megtestesítőjét
elrabolja egy eltorzult értékrendű, fanatikus, álomvilágban élő kishivatalnok...)